Enciklopedia Thrillionica

Körül-belül 160 évvel ezelőtt [C. i. sz. 470 körül], Ötbánya Alvárosában egy katonacsaládban született. Apja harcos volt, tagja az akkori bányai seregnek. Anyja egy szövőnő, korán meghal. Arodinnak van még egy öccse, kinek neve elveszett az örökkévalóságban, annyit lehet róla tudni hogy Távolrévbe költözött. Valószínűleg ott is halt meg. Apjuk háborúban halt meg. Csapatát orkok támadták meg. Apja halála előtt elhagyta a családi fészket hogy szerencsét próbáljon.Apja otthon tanította a rejtőzés és a harc fortélyára. Még pelyhesszakállú volt. Harcos akart lenni, mint az apja. Talált egy helyi veteránt, aki tanította de kemény pénzt kért érte, amit Arodin nem tudott előteremteni csak úgy hogy egy helyi patkolókovács mellett segédkezett. Minden ott keresett pénzét elköltötte. Nem volt rossz harcos, jól bánt a buzogányokkal és kardokkal. Nehézpáncélos akart lenni.
Később megunta a monoton robotolást és egy karavánnal Pormederbe ment. Gladiátorként akart pénzt keresni, ami majdnem az életébe került. Az arénaharcokban nem volt szerencsés a nehézpáncélos harcmodor így könnyű páncélt kezdett viselni. Sok maradandó heget szerzett itt és élettapasztalatot. Itt már fiatal volt, szép hollófekete szakállt növesztett. Már harcosként, kovácsként és gladiátorként tért vissza Ötbányára, ahol a családját akarta meglátogatni. Ekkor tudta meg hogy nincs már senkije, az öccsét sem ismeri. Azt érezte hogy egyedül van. Noha eddig sem élt a családjával, mégis érezte hogy van aki hazavárja. Élete nagy esélyét kapta meg az alvárosi Mithrill Ház nevű fogadóban. Hideg mohaserét fogyasztotta, mikor a helyi törpék egy ún. Légióról kezdtek el beszélni. Törpe Légió és Bajtársaik. Mivel érezte hogy tartoznia kell valakihez, így elment a tárnákba és lenyűgözte. Élete szebb lett ahogy csatlakozott hozzájuk. Az akkori thán bizalmába akart férkőzni harcosként, de ahogy egyre idősebb lett, megtudta hogy a harc nem az Ő asztala. A Légió szorgalmasan ápolta a vallását, és akkoriban a Légió kehzalja egy ember volt. Arodin ellesett sok mindent attól a paptól és hűen gyakorolta a vallást. Mivel a vére még hajtotta így egy nap faképnél hagyta a Légiót és kalandor akart lenni. Elment gyalogszerrel révbe. Rév külső városrészén egy papnővel találkozott. Megbabonázta a nő. A papnő egy szétbomlott, elfeledett klán paplovagja volt és a távoli vallásokról és tisztelettudatról tanította Arodin-t. Ahogy visszatért törpénk Bányára, tisztelettudatosan, már nem égett benne a vágy hogy új helyeket lásson így papnak szegődött a klánjába. Igyekezett segíteni barátainak és később végleg igyekezett a harcos pályát otthagyni. Mikor az ember pap elszegődött a Légiótól, Arodin vette át a Takehzal Szyl címet a légióban. Büszkeséggel telve újabb harcosi feladatokat kívánt ellátni, de pap teendőit sem kívánta feledni. Paplovagnak tekintette magát, mint a papnő Révből. Középkorának végén harcosi pályából kiöregedett. Izmai elgyengültek, reflexe tompult és már nem a mának élt. Családot akart, S nem kellett sokat várnia, hisz összeismerkedett egy törpe nővel és egy gyermekük született. A gyermek neve: Zorgh. Az ifjú katona lett, mint nagyapja. Kitüntetés kíséretében megkapta az Aranypöröly címet, így a neve Aranypöröly Zorgh lett. Mikor az ifjú felnőtt, elköltözött Ötbányáról Távolrévbe és nem várta meg ahogy apja Arodin békésen, természetes halállal meghal. Corvusi maradványait a Légió egy tárnamélyi lávatóba engedte, de Arodin ma is Szyl mellől nézi ahogy már csak unokafia, Aranypöröly Deranoth buzgón tanulja nagyapja mesterségét a Légió körein belül, a Kehzal létet és hogy hamarabb letett a harcokról mint Ő.